Awad története, Jordánia
Awadnak két felesége, öt fia, és annyi lánya, unokája és dédunokája van, hogy nem is tudja számon tartani őket. Jól menő gazdálkodó volt, borsót, paradicsomot és olajbogyót termesztett a földjén. Soha még csak át sem lépte Szíriai határát. Ma ezzel szemben egy hevenyészett kalyibákból álló apró településen lakik Jordániában két feleségével, Tirfehhel és Rasmeyahhal, és nagy létszámú, kiterjedt családjával.
A család 2012 áprilisában menekült el Szíriából. Nem volt másuk, csak a ruha, amit viseltek, valamint egy imaszőnyeg, amit a házuk romjai alól mentettek ki. Az otthonuk emlékét elhomályosítja a félelem, amit át kellett élniük, a szörnyű rombolás, ami végig kellett nézniük, és Awad egyik fiának halála.
„El kellett menekülnünk – háborús övezetté vált a lakóhelyünk, és céltáblává minden egyes ember, nem csak a katonák. Féltettük az életünket és a gyermekeink életét. Egy idő után semmi sem maradt a városban – nem volt sem enni-, sem innivaló, és az összes házat a földig rombolták. A fiam pedig… Ez a sátor nem az otthonunk. A házunk Szíriában gyönyörű volt – két hálószoba, gyönyörű kert, az olajfáim. Olyan boldog volt az életünk! Mára a mi csodás országunk gyökeresen megváltozott, és mi is megváltoztunk vele együtt. Nincs más reményem, bízom abban, hogy egyszer béke lesz, és valamikor hazamehetünk.”
Szöveg: Kirsty McFadden/UNHCR