Muhammad története, Lengyelország
Fotó: © UNHCR/R. Kostrzyński
Kétszer menekültem el Afganisztánból, és mindkét alkalommal a vallásom volt az ok. Az édesanyám az iszmáilizmus követője, az iszlám egy olyan ágáé, amelyet a tálibok dühödten üldöztek.
Miután az apámat a tálibok megölték, én, az anyám és a nővérem Pakisztánba, Karacsiba menekültünk. Hét éves voltam akkor. Miután a tálib rezsimet megdöntötték, azt hittük, biztonságban hazamehetünk. Ám amikor az apám rokonai megtudták, hogy én is iszmáilita lettem, kitagadtak a családból és elűztek maguktól.
Folyamatosan fenyegetéseket kaptunk: „Ha nem térsz át a szunnita hitre, halál fia vagy”. Egy nap az anyám azt mondta nekem: „Fiam, újra el kell hagynod ezt az országot”.
Így hát másodszor is elmenekültem. Először Iránba mentem, onnan Törökországba majd Görögországba. Németországba akartam eljutni, de az embercsempész átvert, és Lengyelországba hozott. Szerencsére szeretek itt lenni. Végre biztonságban vagyok, iskolába járok, és vannak terveim. Itt akarok maradni és egyetemen tanulni, hogy közgazdász lehessek. Semmi más nem hiányzik, csak az édesanyám és a nővérem, remélem, egyszer viszontlátom őket.
