Mohad története, Lengyelország

Fotó: © UNHCR/R. Kostrzyński
Mohaddal először 2013 januárjában találkoztam. Akkor érkezett Lengyelországba Máltáról, ahol menekült státust kapott. Varsót vastag hótakaró borította, a hőmérséklet pedig mínusz 15 Celsius fok volt. Ahonnan jött, La Vallettában legalább 30 fokkal volt melegebb. „Miért választja egy szomáliai fiatalember Málta helyett Lengyelországot?” – adódna a kérdés.
Mohadnak mindössze egyetlen oka volt erre, ám egy igencsak fontos ok. Máltán akár állást is kaphatott volna, csakhogy mi értelme lett volna, ha nem lehet együtt a családjával?
A kismayói halász 2008-ban kényszerült arra, hogy elhagyja a hazáját, Szomáliát, miután egy helyi milícia fegyveresei halálosan megfenyegették. Nem volt más választása, hátra kellett hagynia a családját. A gyermekei még túl kicsik voltak ahhoz, hogy megkockáztassa velük a veszélyes utazást az ismeretlenbe, a felesége pedig már a következő gyermeküket hordta a szíve alatt. „Találok egy biztonságos menedéket, és magammal viszlek oda Téged és a gyerekeket. Eőbb vagy utóbb” – ígérte Mohad a feleségének a sietős búcsúzkodás közben.
Az „utóbb” azonabn sokkal később jött el, mint Mohad remélte. A biztonságot keresve gyalog átszelte a Szaharát, majd egy apró öreg bárka fedélzetén néhány tucat további menekült társaságában a Földközi-tengert. „A kezünkbe nyomtak egy GPS-t, és azt mondták, navigáljunk el mi magunk Máltára” – idézi fel a viszontagságos tengeri utat. „Négy nap elteltével láttuk meg a szárazföldet. Még egy nap, és szomjan haltam volna.”
Máltán Mohad végre biztonságba jutott, de hiányzott a családja, amely időközben Kenyába menekült. Amikor kiderült, hogy a máltai hatóságok nem járulnak hozzá a család egyesítéséhez, új lehetőségeket kezdett keresni. Öt évbe telt, míg talált egyet. Egy nap felajánlották neki, hogy költözzön Lengyelországba. „Csak annyit kérdeztem, oda utánam jöhetnek-e a szeretteim” – idézi fel.
Mohad eltökéltsége meghozta a gyümölcsét. Fél évvel később magához ölelhette a feleségét és a gyermekeit a varsói Chopin repülőtéren. Ott volt az arcán a megkönnyebbülés: teljesítette az ígéretét.
Szöveg: Rafał Kostrzyński