Bilal, egy apa története, Bulgária

Bilalnak hívnak, és 41 éves vagyok. A gyönyörű földközi-tengeri városban, Tartusban születtem, Szíriában. Még gyerek voltam, amikor a szüleim Libanonba költöztek. Az egyik ottani neves egyetemen szereztem jogi diplomát. Politikával akartam foglalkozni. Az anyanyelvem mellett folyékonyan beszélek franciául és angolul. Franciául az egyetemen tanultam, angolul pedig könyvekből és filmekből.

Miután lediplomáztam, hazatértem Szíriába, ahol találkoztam a későbbi feleségemmel. Pénzügyi ellenőrként kezdtem el dolgozni Damaszkuszban, a feleségem pedig fodrász, sminkmester és tetoválóművész volt. Néhány évvel később megszületett az első gyermekünk, Mohammed, aki ma már 8 éves. A sors még két további gyermekkel áldott meg – Mary ma már 7, Rama pedig 2 éves. Mindig is ilyen életről álmodtam, arról, hogy legyen egy jó állásom és egy csodás családom.

Ám jött a szíriai háború. El kellett menekülnünk az otthonunkból mindenünket hátrahagyva. A gyermekeink védelmében nem volt más választásunk, el kellett hagynunk Szíriát. Azt akarom, hogy biztonságos és gondtalan gyermekkoruk legyen. Ma az egyetlen vágyam, hogy találjak egy biztonságos országot, ahol a gyermekeim iskolába járhatnak.

Bilal és kisebbik lánya, a 2 éves Rama – Fotó: © UNHCR/D. Kasavelov

Bilal és kisebbik lánya, a 2 éves Rama – Fotó: © UNHCR/D. Kasavelov

Szöveg: Joanna Cvetanova, UNHCR


1 olyan család is túl sok, amelyet háború szakít szét

Tudjon meg többet a menekültekért végzett munkánkról UNHCR.hu