Hanna és Jauhen története, Csehország
Hannah és Jauhen ma Prágában – Fotó: © UNHCR
„Nem tudtuk, mi vár majd ránk. Ne ismertünk senkit Csehországban, és nem beszéltük a nyelvet sem. Amikor megérkeztünk a prágai repülőtérre, egy papírra ráírtuk, hogy „mendeék”, és megmutatuk egy ott álldogáló rendőrnek. Először fogalma sem volt, mit akarhatunk, mivel olyan izgatottak voltunk, hogy rosszul írtuk le a szót. Valójában azt akartuk írni, hogy „menedék”, és azt akartunk kérni is.”
Hanna és Jauhen 2011-ben részt vett a belarusz elnök, Alekszandr Lukasenka a tüntetés- és tiltakozóakció-sorozatban. Hanna akkor 18 éves volt, Jauhen pedig 21. Belaruszban egymást érték a tüntetések az emberi jogok szüntelen megsértése ellen. Emberek ezrei követeltek változást. Hanna és Jauhen aktívan részt vettek az úgynevezett „tapsolós tiltakozásokon” is, amelyek során a tüntetők nem jelszavakat kiabáltak vagy énekeltek, hanem csak álltak csendben Minszk belvárosában, és tapsoltak, hogy ezzel a gúnyos gesztussal mondjanak „köszönetet” Lukasenka elnöknek. Ám alig kezdődtek el ezek a tüntetések, máris egy brutális rendőri akció vetett nekik véget, és sok résztvevőt letartóztattak, köztük Hannát és Jauhent is.
Habár Hannát és Jauhent néhány órával később szabadon engedték, attól kezdve nem érezték többé biztonságban magukat. A rendőrség és a kormányzati erők rendszeresen zaklatták és fenyegették őket és a családjukat. Amikor a tüntetéseken való részévtelük miatt Jauhent kirúgták az egyetemről, a fiatal pár radikális lépésre szánta el magát. Azt a látszatot keltették, hogy nászútra akarnak Csehországba utazni, turista vízumot szereztek, majd amint Prágába értek, azonnal menedékjogot kértek. A lelepleződéstől félve a ruhájukba rejtették a dokumentumokat, amelyek alátámasztották a menedékkérelmüket.
Az első hónapok Csehországban nem voltak könnyűek. Nem ismertek senkit, és különösen az viselte meg őket, hogy nem hagyhatták el Kostelec nad Orliciben lévő nyomasztó hangulatú menedékkérő-központot. Végül kedvező fordulatot vett a történetük, és megkapták a menedékjogot.
Hanna és Jauhen ma Prágában élnek. Próbálják felépíteni az új életüket és az új otthonukat. Ugyanazzal a bátorsággal és energiával, amely három éve is megvolt bennük, amikor meghozták addigi életük legnehezebb döntését, elhagyták az otthonukat, és idegen földre menekültek.
Szöveg: Sarka Ostadalova
