Adi története, Bulgária

Adi egy teherautóban rejtőzött el, hogy Németországba jutva újra együtt lehessen a nővérével. Ám már Bulgáriában elfogták, miután átlépte a török határt – Fotó: © UNHCR/D. Kasavelov, 2014. május

Egy autóalkatrészeket szállító török kamion rakterében rejtőztünk el a fivéremmel 2013. április 18-án. Németországba tartott, és mi is oda akartunk menni, hogy ismét együtt lehessünk a Düsseldorfban élő nővérünkkel. Tudtam, hogy ötven-ötven százalék az esélye, hogy elkapnak Bulgáriában, de nem várhattam tovább.

Az utam egy évvel és három hónappal korábban kezdődött a szíriai Kamisliben, akkor, amikor a fivéremmel Irakba menekültünk. Otthon egy középiskolában számítástechnikát tanítottam, ám amikor lehetetlenné vált, hogy eljussak az iskolába, mert az ember az életét kockáztatta, ha csak kilépett az utcára, úgy döntöttem, indulunk. Amikor Kamislire gondolok, mindenre tisztán emlékszem, mintha most is magam előtt látnám. Leginkább olyan képek villannak be, ahogyan az egész családom együtt él ott. Most szét vagyunk szórva szerte a világban.

A fivéremmel egy évet éltünk Irakban, akkor továbbmentünk Isztambulba, de sehol sem találtuk a módját, hogy új életet kezdjünk.

Most csak arra vágyom, hogy együtt lehessek végre a nővéremmel, és visszatérhessek a számítógépek mellé. Most semmilyen gépem nincs, sőt, még egy telefonom sincs.

Szöveg: Borisz Csesirkov, UNHCR