Andrew McConnell, fotóriporter
Saada 102 éves menekült Szíriából – Fotó: © Andrew McConnell
Saada 102 éves. Ahogyan a családja és a szomszédai körülveszik, amint Szíriáról és a régi időkről beszél, könnyű megérteni, miért érzi mindenki jól magát a társaságában. „Annak idején senkinek nem volt ideje háborúskodni. Minden nap napkelte előtt keltünk, és mentünk a mezőre dolgozni. Estére általában úgy elfáradtam, hogy rendre már a hazaúton elaludtam a szamár hátán” – mesélte nevetve a minap egy őt interjúvoló riporternek.
Saada soha nem hagyta, hogy a sorscsapások legyűrjék. Tíz gyermekéből hetet még kiskorukban elvesztett, majd a férjét is tizenhárom évvel ezelőtt, most pedig a hazáját. Először nem akart elmenekülni. Nem hagyta zavartatni magát akkor sem, amikor a környékén elkezdődtek a bombázások: „Ültem a ház előtt, válogattam az olajbogyókat, és akkor elhúzott fölöttünk az a repülőgép. Kiabálva hívtak, hogy menjek be a házba, de én csak azt kérdeztem, »minek. A repülőgép nem akar tőlem semmit, én pedig nem akarok olajbogyókkal lőni rá!«”
Végül a 21 éves, kedvenc unokája meggyőzte, hogy meneküljön el, de csak miután megígérte neki, hogy ha eljön számára a vég, visszaviszi a testét Szíriába, és a bátyja mellé temeti.
„Ha lenne autóm, sosem hagytam volna el Szíriát. Egész nap csak utazgatnék benne, és nem érdekelne, hova visz az utam mindaddig, amíg Szíriában vagyok. Szívesebben élnék egy sziklaodúban a hazámban, mint hogy menekült legyek valaki máséban” – vall őszintén az érzéseiről.
Nehéz volt elhagynia az otthonát. „Tudja, az UNHCR segítsége nélkül a legtöbben éheznénk itt. Csakhogy az embernek több kell, mint egy tál étel. Szüksége van arra, hogy beszélgethessen másokkal, hogy tudja, még mindig ember, és nem csupán egy szám egy nyilvántartásban” – mondja Saada.
* Andrew McConnell nemzetközileg elismert fotós, előszeretettel fényképez olyan embereket és helyeket, akik és amelyek jobbára elkerülik a média figyelmét. Ilyenek a világ menekültjei is. Még 2012-ben egy projekten dolgozott, amely nek célja az volt, hogy a növekvő számú városi menekültet bemutassa, és amely során 4 kontinens 8 nagyvárosában készített felvételeket. Az elmúlt bő két évben Libanonban élt, ahol a szíriai menekültválságot dokumentálta. Képei megjelentek a világ több vezető lapjában, ő maga pedig számos szakmai elismerésben részesült, egyebek között két első díjat nyert a World Press Photo pályázaton, továbbá begyűjtötte a National Press Photographers Association (Amerikai Fotóriporterek Szövetsége) négy sajtófotódíját, valamint két Sony World Photography díjat.
