Shahad története, Libanon
Fotó: © UNHCR/E. Dorfman
Shahad 4 éves, és a neve azt jelenti: „a méz legédesebb része”. Egy falucskában született nem messze a Szíria nyugati részén lévő Hama városától. Édesapja, Yehia gazdálkodó, aki a földjén búzát és árpát termesztett. Ahogyan ő visszaemlékszik, a háború előtt a családnak „a lehető legjobb élete” volt.
Csakhogy tavaly szeptemberben az ő háromszintes otthonuk is megsemmisült a harcokban. Shahad 10 éves bátyja, Jasim, és kishúga, Aya, aki még 2 éves sem volt, meghalt, a család további öt tagjával együtt. A mentőcsapat tagjai Shahadot élve húzták ki a romok alól. A kislány arca össze volt szabdalva, és selymes fürtjei egy része is odalett.
Egy helyi klinikára rohantak vele, ahol egy agyonhajszolt orvostanhallgató néhány öltéssel összevarrta, majd sietve útjukra engedte őket. Nem volt ideje megfelelően kitisztítatni a sebet. Egy percet sem vártak tovább, az egész család elmenekült az országból. Amíg a határra értek, több tucat ellenőrző ponton kellett áthaladniuk, mindenütt attól rettegve, hogy letartóztatják és bebörtönzik őket. Tizenhét gyötrelmes órával később, éjfél után érkeztek meg Libanonba – egyetlen bőrönddel.
Bejelentkeztek az UNHCR-nél, és kaptak néhány alapvető szükségleti cikket: matracokat, takarókat, edényeket és tisztálkodó eszközöket. Segélyszervezetek vezették be az áramot az épületbe, ahol más menekültekkel együtt meghúzták magukat, kültéri illemhelyeket állítottak fel, és az ivóvízellátást is megoldották. A menekültek élelmiszer-utalványokat is kapnak.
Yehia pedig, mint oly sok más menekült édesapa, elvállal bármilyen munkát, hogy gondoskodjon családja túlélő tagjairól.
Szöveg: Andrew Purvis, UNHCR
Az alábbi vidóból még többet megtudhat Shahadról: http://youtu.be/gGEAgvUzhDk
