Khulood története, Románia

Fotó: Khulood a temesvári Vészhelyzeti Tranzit Központban – © UNHCR/L. Hazgui

Khulood a temesvári Vészhelyzeti Tranzit Központban Fotó: © UNHCR/L. Hazgui

„Amikor közlik veled, hogy indulsz Romániába a Vészhelyzeti Tranzit Központba, azt is elmondják, hogy egy legföljebb 5 kilós kézipoggyászt és egy 20 kilós csomagot vihetsz magaddal. Ennyi. Akkor körülnézel az otthonodban, és hirtelen mindent nagyon fontosnak látsz. Mit vigyél magaddal?”

Mint a Szíriában élő legtöbb iraki menekült, a 48 esztendős Khulood is éveken át várta a damaszkuszi lakásában, hogy megérkezzen a válasz a kérelmére, amelyben az áttelepítését kérte egy harmadik országba – vagy hogy elcsituljon a helyzet otthon, Bagdadban.

Ám egyszer csak kitört a polgárháború Szíriában. Ennek volt köszönhető, hogy Khuloodot és számos további iraki menekültet átszállították a temesvári Vészhelyzeti Tranzit Központba, ahol hozzávetőleg hat hónapot töltenek el, mielőtt továbbutaznak a végleges új hazájukba.

„Olyan itt lenni, mintha egy buszmegállóban várakoznék. Néha nehéz, de úgy tekintek az itt töltött időre, mint ajándékra, és igyekszem a lehető legtöbbet kihozni belőle. Ugyanaz az ember akarok maradni, aki voltam. Ezért itt is minden reggel korán kelek és sportolok, ahogyan mindig is tettem.”

Amikor arról kérdezem, végül mik voltak azok a legfontosabb dolgok, amiket magával hozott, Khulood elmosolyodik: „Ó, biztosan kinevet majd… keresztény vagyok, és a hit az életem. Így egy nagyon öreg keresztet hoztam el, amelyik emberemlékezet óta a családomé volt. Elhoztam még a parfümömet, és a három kis plüssmackómat. Ezek nem sokat érnek másoknak, de nekem ezek voltak a legdrágább kincsek.”

Szöveg: T. Tervonen


1 olyan család is túl sok, amelyet háború szakít szét

Tudjon meg többet a menekültekért végzett munkánkról UNHCR.hu