Georgina története, Kolumbia

Georgina és a lánya, Blanca, valamint ma már kamaszfiú unokája, Andreas – Fotó: © UNHCR/S. Rich

Ahogy elöntik az emlékek, könnyek peregnek alá Georgina arcán. A 78 éves asszony alig 6 éves volt, amikor végignézte a fivére halálát. Egy fegyveres csoport tagjai végeztek a fiúval, amikor Georgina népes családját elűzték a gyönyörű tanyájáról.

„Olyan nagyszerű életünk volt Tolimában” – idézi fel Georgina a könnyein keresztül. „Volt ott egy birtokunk, egy jókora földdarab, remek ételeink, csodás házunk. Viszont ami a legfontosabb, szabadok voltunk, és az egész családom együtt élt. Majd megjelentek a fegyveresek, és életveszélyesen megfenyegették az apámat, a bátyámat pedig megölték. Amikor a földünket elveszítettük… nem volt többé mindenkinek elegendő ennivaló, és a felnőttek inkább koplaltak, csak hogy mi, gyerekek, éhen ne haljunk.”

Georgina életében a mai napig nincs egy olyan biztos hely, amit otthonának nevezhetne. Tizennégy évvel ezelőtt a drogkartellek ismét arra kényszerítették, hogy elmeneküljön. Blanca lányával, és az akkor még csak épphogy újszülött unokájával, Andreas-szal akkor az otthonukból elűzött kolumbiaiak illegálisan épült viskóvárosában, Altos de la Floridában találtak menedékre.

A 78 éves Georgina kétszer is menekültsorsra jutott életében – Fotó: © UNHCR/S. Rich

„Egész életemben csak arra vágytam, hogy a gyerekeim élete más, jobb legyen…” – mondja az idős asszony.

Az UNHCR szeretné elérni, hogy Altos de la Floridát törvényes településsé nyilvánítsák, ami lehetővé tenné a létfontosságú közszolgáltatások eljuttatását a városba. Egyebek között megteremthető lenne az ivóvíz- és a villamosáram-ellátás, és jobb utak épülhetnének. Ha mindez megvalósulna, Georgina életének utolsó évei kicsit könnyebbé és biztonságosabbá válnának.

Szöveg: Kirsty McFadden, UNHCR