Ted Adnan, fotóriporter – Malajzia
Egy rohingya menekült kislány Malajziában – Fotó: © UNHCR/T. Adnan
Jó néhány boszniai menekülttel találkoztam Malajziában, amikor még a kilencvenes években az egyik ottani egyetemen dolgoztam. A maláj kormány tárt karokkal fogadta őket, és minden támogatást megkaptak. Évekkel később ugyanott találkoztam egy fiúval, aki azt mondta magáról, hogy Myanmarból jött, és pénzt koldult egy kávézóban, ahol éppen ebédeltem. Vettem a fiúnak egy tál ételt, megette, és nem sokkal később távozott. Ahogy erre a két történetre visszatekintek, nem tudom nem észrevenni az éles kontrasztot ezeknek a menekülteknek és a kilencvenes évek boszniai menekültjeinek a sorsa között.
Először 2006-ban kaptam felkérést az UNHCR-től, hogy fotózzak menekülteket Malajziában. Fotósként igyekszem nem megengedni magamnak, hogy az első benyomás alapján ítéljek. Emlékeztetem magam, hogy nem szabad túlságosan bevonódnom érzelmileg, a dolgom az, hogy a menekültekről fotókat készítsek és a mindennapi életüket dokumentáljam.
Az egyik első megbízatásom során építőmunkásként dolgozó myanmari menekülteket kellett fényképeznem egy településen a Putrajaya városát övező őserdőben. Szűk kalyibákban laktak, ahol csupasz deszkák vagy a puszta föld volt a fekhelyük. Az egyik férfi afféle idegenvezetőmül szegődött. Elmentünk a viskójához, ahol volt egy másik, fiatalabb férfi. Azt állította, hogy egyetemi végzettsége van, de így sem volt jövője Myanmarban. Az idősebbik társához fordultam, és megkérdeztem tőle, tervezi-e, hogy továbbmegy valahova máshova. Elmosolyodott, és „nemmel” válaszolt, mondván, Malajziában van állása, így innen legalább tudja segíteni családja még mindig Myanmarban lévő tagjait.
Egyszer egy buddhista civil szervezet által fenntartott malajziai iskolában találkoztam egy rohingya kislánnyal. Nem titok, hogy Myanmarban sok menekült van kitéve üédöztetésnek a vallása miatt, így hát szívet melengető látni, hogy Malajziában a helyiek és az övékétől eltérő vallású menekültek együtt tanulnak, dolgoznak. Mindig emlékezni fogok arra, ahogyan az a kislány mosolygott, miközben lefényképeztem.
* Ted Adnan Asmadi Malajzia fővárosában, Kuala Lumpurban élő fotóriporter és producer.
