Awad története, Jordánia

Fotó: © UNHCR/S. Rich

Awadnak két felesége, öt fia, és annyi lánya, unokája és dédunokája van, hogy nem is tudja számon tartani őket. Jól menő gazdálkodó volt, borsót, paradicsomot és olajbogyót termesztett a földjén. Soha még csak át sem lépte Szíriai határát. Ma ezzel szemben egy hevenyészett kalyibákból álló apró településen lakik Jordániában két feleségével, Tirfehhel és Rasmeyahhal, és nagy létszámú, kiterjedt családjával.

A család 2012 áprilisában menekült el Szíriából. Nem volt másuk, csak a ruha, amit viseltek, valamint egy imaszőnyeg, amit a házuk romjai alól mentettek ki. Az otthonuk emlékét elhomályosítja a félelem, amit át kellett élniük, a szörnyű rombolás, ami végig kellett nézniük, és Awad egyik fiának halála.

„El kellett menekülnünk – háborús övezetté vált a lakóhelyünk, és céltáblává minden egyes ember, nem csak a katonák. Féltettük az életünket és a gyermekeink életét. Egy idő után semmi sem maradt a városban – nem volt sem enni-, sem innivaló, és az összes házat a földig rombolták. A fiam pedig… Ez a sátor nem az otthonunk. A házunk Szíriában gyönyörű volt – két hálószoba, gyönyörű kert, az olajfáim. Olyan boldog volt az életünk! Mára a mi csodás országunk gyökeresen megváltozott, és mi is megváltoztunk vele együtt. Nincs más reményem, bízom abban, hogy egyszer béke lesz, és valamikor hazamehetünk.”

Szöveg: Kirsty McFadden/UNHCR